Dolgozói riportsorozat – Dr. Kovács Gábor PhD.

„AZ ENDOKRIN BETEGEK KRÓNIKUS BETEGEK, SOKSZOR NEKEM KELL MEGGYŐZNI ŐKET, HOGY HIGGYÉK EL, JOBB A HELYZET…”

 

Interjú Dr. Kovács Gábor László Ph.D. belgyógyász, endokrinológus osztályvezető főorvossal

 

Dr. Kovács Gábor László 1999-ben, hatodéves orvostanhallgatóként került a Flór Ferenc Kórház sürgősségi osztályára, ahol ápolóként dolgozott. A kistarcsai kórházban akkor még nem volt endokrinológia, ezért a diploma megszerzése után a Szabolcs utcai kórházba (OGYK) került, de rezidensként is visszajárt a sürgősségi osztályra másodállásban. Az endokrinológiával való elmélyülést később a Honvéd Kórházban folytatta, ott szerezte meg a Ph.D. fokozatot és szakvizsgáját. A megalapozott szakmai tudást sikerült áthoznia a kistarcsai kórházba, 2013. januárjában került az I. Belgyógyászati Osztályra, ami egy diabetológiai főprofilú, de endokrin betegségekkel is foglalkozó osztály, melynek vezetését 2016. júliusától tölti be. Emellett a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság Vezetőségének tagja (Pajzsmirigy Szekció Titkára), főbb érdeklődési területei a pajzsmirigy betegségei, a pajzsmirigy betegségeinek ultrahangos diagnosztikája, az agyalapi mirigy (hypophysis) betegségei, de minden, az endokrinológia tárgykörébe tartozó betegség kivizsgálásával foglalkozik.

Mindig is ennyi endokrin beteg volt, vagy mostanában növekedett meg a számuk?

Valóban az az ember érzése, hogy minden bokorban egy pajzsmirigy beteg terem, de ez nem igaz. Egyre több pajzsmirigy beteggel találkozunk ugyan, de ez köszönhető a fejlettebb vizsgálati módszereknek, a TSH jobb mérhetőségének, másrészt valóban úgy tűnik, hogy a környezeti ártalmak előhozzák azokat a betegségeket, melyek végül endokrin kórképekben jelentkeznek. Ugyanígy növekszik a cukorbetegek száma is.

 

Melyek azok a tünetek, melyekkel érdemes szakemberhez fordulnunk?

– Pajzsmirigy betegségek közül a leggyakoribb a pajzsmirigy alulműködés, ami fáradékonysággal, testsúlynövekedéssel jár együtt, de kiemelnék egy csoportot, akiknél nagyon fontos, hogy mielőbb endokrin kivizsgálás alá kerüljenek, mégpedig a meddő párokat. A meddőség hátterében mindig keresni kell az endokrin okokat. Rejtett diabétesz, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy eltérések állhatnak a meddőség hátterében. A másik csoport, akiknél a testsúlynövekedéssel együtt már kialakultak társbetegségek, mint pl. a magas vérnyomás, infarktus, szélütés, végtagi fekélyek – itt keresni kell az esetlegesen fennálló és nem felismert cukorbetegséget. 

 

Mennyire gyógyíthatóak az endokrin betegségek?

– Általában az endokrin betegségekről elmondható, hogy nagyrészük sajnos nem gyógyítható, de kezelhető. A hormon hiányokat hormonpótlással tudjuk kezelni, hormontúltermelést sebészi úton, műtéttel és gyógyszeresen meg lehet oldani. A többféle eredetű cukor betegségek kezelését illetően sokkal nagyobb lépést tett az orvostudomány az endokrinológia területén belül. A kettes típusú cukorbetegség kezelésében más megközelítés van, mint korábban. Ma már napi vagy heti egy injekcióval, kombinált készítmények segítségével sokkal jobb eredményeket tudunk elérni az anyagcsere vonatkozásában, mint ezelőtt 20 évvel. Az endokrinológián belül daganatos betegségek kezelésének forradalmát látjuk, bizonyos daganatok, amelyek korábban műtéttel voltak csak kezelhetőek, ma már gyógyszeres terápiával gyógyíthatóak. Az agyalapi mirigy eredetű daganatos betegségek esetében, amelyekre nem volt kellően hatékony idegsebészeti megoldás, most erre is nagyon jó gyógyszerek születtek, amiknek sajnos az a hátránya, hogy drágák, így mindenképpen szakember tudását igénylik és nagyon sokszor centrumokhoz kötött ezeknek az alkalmazása. Szerencsére mi is itt, Kistarcsán endokrin szempontból majdnem minden betegséget tudunk kezelni, részben azért, mert nagyon jó sebészetünk, endokrin sebészetünk van, amivel főleg a pajzsmirigy, mellékvese, mellékpajzsmirigy vonatkozásban tudunk nagyszerű eredményeket elérni, másrészt pedig kiváló a kapcsolatunk az amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézet idegsebészetével. 

 

Egyre több fiatal küzd inzulinrezisztenciával. Ennek mi az oka?

Az inzulinrezisztencia hátterében kettős dolog áll. Részben genetikai, másrészt pedig az életmódbeli eltérés. Éppen az a probléma, hogy szeretnénk mindent az inzulinrezisztenciára fogni, sokszor túl könnyen mondjuk ki valakire, hogy inzulinrezisztenciája van, és emiatt egy nagyon szigorú étrendre rakjuk, annak minden pszichés terhével együtt. Sok esetben javasolják a gyógyszeres terápiát is, holott a kulcsa az inzulinrezisztenciának is a megfelelő étkezés. Kistarcsán ebből a szempontból is jó helyzetben vagyunk, mert a Dietetikai Szolgálat, a dietetikusok nagyon jó, személyre szabott diétát tudnak adni, nálunk ez a terápia részét képezi. Mi azt valljuk, hogy úgy nem lehet beteget kezelni gyógyszeresen – ami egyébként is csak részleges eredményt tud hozni, – hogy előtte nem részesült dietetikai képzésben. Az a fajta diéta vagy diétás irányelv, melyet az inzulinrezisztenciában szenvedő betegeknek javaslunk, az az egészséges étrend, nem több annál. Azaz a finomított szénhidrátok kerülése, odafigyelés az étkezésre, hogy mennyit viszünk be, milyen arányokban szerepeljenek a szénhidrátok az étrendünkben. Ha valakinek nincs is inzulinrezisztenciája, de ezt követi, tulajdonképpen egy egészséges életmódot fog folytatni.

 

Miért fontos időben, jól beállítani az endokrin betegeket?

– Minden mindennel összefügg, tehát egy jól beállított endokrin beteg, például egy pajzsmirigy túltengésben szenvedő beteget, ha jól beállítunk, akkor kisebb rizikóval lesz nála pitvarfibrilláció, szívritmus zavar. Egy jól beállított cukorbetegség esetén kisebb eséllyel kap majd infarktust vagy stroke- ot. Ha olyan étrendet tudunk neki beállítani, ami az inzulinrezisztenciának kedvezőbb, az a testsúly csökkentésen keresztül egyéb gyomor- bélrendszeri tüneteket is javítani fog, tehát minden mindennel összefügg.  Ezért jó, hogy az endokrinológia egy ráépített szakvizsga, nem pedig egy elsőként, önállóan megszerezhető szakvizsga, mert így holisztikusan tudjuk a beteget kezelni.

 

Mit neveznek sikernek egy endokrin betegnél?

Mit nevezünk sikernek? Ez egy nagyon érdekes kérdés, én is sokat gondolkodtam ezen. Az endokrin betegségekhez türelem kell, nincs olyan látványos eredmény, hogy mondjuk megszűnt az epehólyag gyulladás, mert kivették az epehólyagot. Nagyon nehéz azt megmondani, hogy tegnapról mára mi az a változás, amin átment a beteg, itt mindenhez idő kell. Az endokrin betegek krónikus betegek, sokszor nekem kell meggyőzni őket, hogy higgyék el jobb a helyzet, látom a laboreredményekből, látom, hogy jobb az anyagcsere a gyógyszeres kezeléseknek köszönhetően. Nehéz elmagyarázni egy betegnek pl. egy cukorbetegség kezelésénél, hogy miért fontos a jó laborérték, pedig ez kell ahhoz, hogy később ne alakuljon ki nála például egy végtagi fekély, vagy akár később egy infarktus…és ezt nagyon nehéz a betegnél sikerként eladni.

Azért vannak olyanok is, akiknél egy gyógyszeres kezelés látványos javulást hoz, viszonylag rövid időn belül. Ilyen például az, amikor egy súlyos hormonhiányt vagy túlsúlyt gyógyszeres kezeléssel orvosolunk, ezek egy két hónapon belül észlelhetők vagy amikor a több éve gyermekvállalással próbálkozó párokat hozzá segítjük ahhoz, hogy gyermekük legyen. Ez abszolút sikerként könyvelhető el. Azt azért ne felejtsük el, hogy gyakran csak igen nehezen megfogható betegséget kell diagnosztizálnunk, amit valóban nagyon ritkán lehet felfedezni. Gyakran hosszú ideje orvoshoz járó, a betegségük okát nem találó betegnél találunk egy ritka endokrin kórképet.

Nem mehetünk el szó nélkül a Covid járvány okozta változások mellett. Ön is aktívan kivette a részét a betegek ellátásában. 

– Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve dolgoztam ebben, 2020. március 19-én nyitottuk meg az Elkülönítő Osztályt, ezt ez év május 31-ig vezettem. A mi feladatunk az volt, hogy a korona- vírus-fertőzés gyanús betegeket különítsük el, amíg a diagnózist megerősítjük vagy elvetjük és kiemelt sürgősségi belgyógyászati ellátást biztosítsunk a legkritikusabb első két napban számukra. Nagyon izgalmas terület volt ez, olyan ismeretlen vizekre eveztünk, ahol még sosem jártunk, magunknak kellett kitalálni mindent. Kialakítottunk egy zsilip rendszert, kitaláltuk hogyan tudunk a legoptimálisabban dolgozni, hogyan vezessünk dokumentációt, hogyan próbáljunk kapcsolatot tartani a hozzátartozókkal. Nagyon sok kérdést kellett megoldani, mindezt úgy, hogy egy nagy társadalmi nyomás és egy belső nyomás is volt rajtunk, hogy próbáljuk meg nagyon jól csinálni. Nekem az egyik legnagyobb élményem ezzel kapcsolatban, hogy nagyon különböző területről érkező kollégákkal, mindenféle osztályokról ide delegált orvosokkal, úgy mint Fül-Orr-Gégészet-, Pszichiátria-, Neurológia-, Nőgyógyászat-, Sebészet-, Reumatológiai Osztály stb. tudtunk úgy felépíteni egy rendszert, hogy a körülményekhez képest sikeresek lehettünk. Sajnos nem tudtunk mindenkit megmenteni, mindenkit meggyógyítani. Azt ne felejtsük el, hogy tavaly a járvány indulásakor, ahol működött a Fertőző Osztály, a 130 ágyból csak nyolcnál volt oxigén kiállás, egy olyan betegségnél, ahol gyakorlatilag oxigén nélkül a beteg alig kezelhető. Ezt mára sikerült átalakítani úgy, hogy minden ágynál van lehetőség oxigén alkalmazására. Még egy fontos hozadéka van szerintem ennek a járványnak. A vírusos tüdőgyulladások esetében- ami eddig egy kicsit mostoha terület volt, nem volt annyira fókuszban – most már sokkal bátrabban nyúlunk azokhoz a kezelésekhez, amelyeket most megtanultunk. Tudjuk, hogy át lehet billenteni ezeket a betegeket a kritikus állapoton.

 

 

 

Az elmúlt időszakban nem volt Önnek sem túl sok szabadideje. Mégis mi az, ami kikapcsolja?

Szabadidőmben én magam is sportolok, persze csak amatőr szinten. A labdarúgást, mind nézni, mind játszani örök szerelmem. Az állatokat is nagyon szeretem, a lovakat elsősorban.

Ezen kívül a családdal eltöltött programok kapcsolnak ki, van két gyermekem, szeretek velük időt tölteni. Emellett van még egy karitatív dolog, amiben szívesen veszek részt, ami fontos részét képezi az életemnek: létezik egy olyan, hogy Magyarországi Lepramisszió. Ez ugye furán hangzik, mert Magyarországon nincsenek leprás betegek, sőt közép- Európában sincsenek, viszont a fejlődő világban ott nagyon sokan vannak. A lepra egyébként egy gyógyítható betegség lenne, de a társadalmi előítéletek, a társadalmi közeg ezeket a betegeket nem teszik alkalmassá, hogy hozzájussanak a gyógyszerhez, másrészt pedig azt, hogy a gyógyulást követően visszatérjenek a társadalomba, mert a nyilvánvalóan látható torzulások miatt kiközösítetté válnak. Ezen betegek kezelésére, rehabilitációjára gyűjtünk adományokat. Az utóbbi 10 évben ezzel foglalkozom örömmel. Indiában például egy egész kórházat tartanak fenn magyar adományozók pénzéből. Teljes emberi életek változnak meg ezáltal, hogy segítünk. Afrikában, Kongóban pl. ivóvíz kutakat hoznak létre a támogatásunkból, ami nekünk gyakorlatilag filléres történetnek tűnik a társadalom szintjén, nekik pedig maga az élet. Ezek olyan hatalmas dolgok, melyekre jó rálátni.

Mi nagyon el vagyunk foglalva itt Magyarországon a saját kis dolgainkkal, de ha kitekintünk ebből a provinciális nézőpontból, akkor szembesülünk azzal igazán, hogy mennyire jó dolgunk van az országunkban.

  /Szilágyi Szilvia/